Az alku

Mi történt? Hol vagyok? Jaj, igaz is a Kurosaki klinikán vagyok. Oh, istenem szegény Juzut és Karint, hogy halálra ijeszthettem! Gyorsan kimegyek és bocsánatot kérek tőlük. Mikor az ajtóhoz értem odakintről beszélgetést hallottam, és egy kicsit hallgatóztam:
-Szerinted Orihime már felébredt?-kérdezi Juzu.
-Szerintem hamarosan felébred, de még ne menjünk be hozzá!-válaszolta Karin.
-Rendben, de te láttad tegnap este Ichigo arcát?
-Nem. Miért mit kellett volna látnom rajta?
-Hát, mikor bekiabáltunk, hogy Orihime elájult Ichigo arckifejezése olyan ijedt és kétségbeesett volt. Szerintem érez valamit iránta csak nem fejezi ki neki.
-Most, hogy mondod Ichigo arckifejezése tényleg olyan volt. Van valami abban, hogy tényleg érezhet valamit iránta, akkor megmagyarázná, hogy mostanában változatosabban, jobban öltözködik a mi kis bátyókánk.
-Ez igaz. Szerintem Orihime tökéletes barátnő lenne Ichigo mellé. Szerinted?
-Egyetértek.
Nekem elég ennyit tudnom. Vártam még pár percet, hogy ne higgyék, hogy hallgatóztam. Kimegyek.
-Jó reggelt mindenkinek!-köszöntem.
-Orihime!-kiáltotta Juzu, utána iderohant hozzám és megölelt.
-Hát jobban vagy Orihime?
-Sokkal jobban, mint azt gondolod Juzu. Nagyon jót aludtam.
-Ezt örömmel hallom örülök, hogy jót aludtál!
-Jó reggelt Orihime én is örülök, hogy jobban vagy.
-Ez kedves tőled Karin, köszönöm. Én most megyek megágyazok utána pedig megyek ha...
-Nem mész te sehová Ichigo ránk bízott míg nincs itthon tehát itt maradsz!-parancsolt rám Juzu.
-M-Miért Ichigo most hol van?
-Mivel ma lesz a nagy meccs így Ichigoéknak edzésük van 8-tól 10-ig.
Mikor meghallottam az időpontot gyorsan rákérdeztem:
-Miért hány óra van?
-Pontosan 5 perc múlva lesz 10:00 óra. Ichigo mindjárt indul haza.-válaszolta Juzu.
-Hogy tudtam eddig aludni?
-Nyilván azért, mert a tegnap estéd elég zűrzavaros volt és kimerültél.-válaszolta egy hang mögöttem.
Gyorsan megpördültem:Ichigo apja volt az, Isshin.
-Ööh...uram.
-Hogy avgy Orihime drága?
-Köszönöm már sokkal jobban. Szeretném megköszöni a segítségét amit tegnap este nyújtott!
-Először is örülök, hogy jobban vagy, másrészt pedig nagyon szívesen segítettem, de mivel ezt te is tudod ez a dolgom, hogy másokon segítsek.
-Ez igaz, de akkor is nagyon hálás vagyok mindenért.
-Délután jössz a meccsre Orihime?-kérdezi Karin.
-Még szép, hogy itt marad!-szólt egy hang mögöttem.
Megpördültem a tengelyem körül. Ichigoval találtam szembe magam.
-És milyen okból nem engedsz el?-kérdezem kicsit felháborodtan.
-Nos először is, gondolom te is tudod, hogy tegnap elég súlyosan megsérültél plussz el is ájultál.
-Igen emlékszem, jobban emlékszem rá, mint bárki más hiszen mindez velem történt meg!
-Ez való igaz én nem tudom, hogy te mit éreztél akkor, de azt tudom, hogy nem vagy olyan állapotban, hogy a város másik felébe járkálj!
-Azt nem te döntöd el hanem én! És én el fogok menni akármit is mondasz!
Dühömben berohantam abba a szobába ahol az éjszakát töltöttem. Hallottam, hogy utánam jön és a nevemet kiabálja. Nem fogok neki engedelmeskedni akkor is elmegyek ha törik ha szakad! Beért a szobámba.
-Orihime! Nagyon sajnálom, hogy kiabáltam veled de én csak jót akarok neked!
-Ichigo, figyelj elhiszem neked, hogy jót akarsz nekem és nagyon hálás vagyok, hogy ennyit segítettél de kérlek ilyenekben ne dönts helyettem.-ezt már nyugodtabban mondtam.
-Oké sajnálom. Figyelj ajánlok egy alkut.-mondja már ő is nyugodtabban.
-És mi lenne az?
-Eljössz apámmal és a húgaimmal a meccsre és addig ott maradsz míg én át nem öltözök utána szépen hazakísérlek. Jah, és senkinek nem szólunk a történtekről, rendben?
-Rendben ez így tökéletes. Most pedig szépen hazamegyek megfürdök, átöltözöm és 12:30-ra idejövök.
-Tökéletes. Akkor most nem kísérlek haza.
-Oké nem is kell. Jut eszembe, hogy van a sebed?
-Oh, csak egy sebtapaszt kellett rátenni és holnapra be is gyógyul.
-Várj csak egy kicsit!
Elővettem a táskámból a rúzsomat bekentem vele a számat egyet a sebtapaszára adtam a másikat pedig az arcára.
-Az egyiket azért kaptad, hogy hamarabb meggyógyuljon a sebed a másikat pedig azért, mert segítettél nekem. De ha valahogy meghálálhatom a segítségedet kérlek szólj.
-Köszönöm mind a kettőt és észben tartom.-mondta vigyorogva.
-Nos akkor én most megyek is haza. Majd a meccsen találkozunk. Szia Ichigo!
-Rendben. Szia Orihime!
Gyorsan kimentem a többiekhez.
-Oh, uram!
-Tessék Orihime?
-Szeretnék bocsánatot kérni az előbbi kiabálásomért!
-Semmi probléma emiatt ne idegeskedj!
-Oké. Nos, akkor én most megyek is. Jah, Ichigoval abban állapodtunk meg, hogy 12:30-ra idejövök és önökkel megyek. Ez nagy probléma lenne?
-Dehogyis, semmi akadálya, hogy velünk gyere. Akkor 12:30-kor itt.
-Igen. Nos akkor viszlát, sziasztok.
-Szia Orihime!-köszönt Juzu és Karin.
-Szerbusz Orihime drága!
Már szaladtam is haza, csak egy fájt már a lábam. Hazaérkeztem. Gyorsan kivettem a táskámból a mosnivalókat plussz még azt is ami rajtam volt. Mentem fürödni, de közben arra jutottam, hogy hajat is mosok tehát megmostam. Háromnegyed óra alatt meg is szárítottam, kisminkeltem magam megfésültem a hajam ami még fél órába telt. Felvettem a fekete rövidnadrágomat a kék felsőmet meg az ugyanilyen színű szandálomat. 12:15-öt ütött az óra. Bezártam az ajtót és elindultam vissza Ichigoék házához...


Kommentárhatár 4!!