2011. április 8., péntek

Egy estén jó és rossz

Két óra sem telt bele és a süteményekből alig-alig maradt. Kilenc óra után még mindenki maradt, senki sem ment el. Én is elvegyültem a tömeg között beszélgettem velük, táncoltam meg amit ilyenkor szokás. Nem volt ajándékosztás senki se hozott semmit ugyanis, Tatsuki megtoltotta, hogy bárki is hozzon inkább jöjjenek el a bulijába és érezzék jól magukat. Míg a többiek üvegpördősdit játszottak, én elkezdtem a második adag süteményt csinálni. Hála az égnek, hogy bekavartam, és már csak be kell tennem a sütőbe. Elkezdtem pár receptet olvasni, hogy addig se kelljen kimennem. Hallottam odakintről nevetgélést, jujjogást. Tehát jól telt az idejük a többieknek, mindenki jól érzi magát. Hallottam, ahogy mögöttem csukódik az ajtó.
-Nagyon jó odakint a hangulat!
Nem kaptam választ.
-Tat...
Annyira megijedtem, hogy azt hittem hátra esek. Ichigo volt az, megszokott farmernadrágjában és fehér rövid ujjú felsőjében.
-Igen, tényleg nagyon jó odakint a hangulat.-mondta nevetve.
-Bocsi, azt hittem Tatsuki jött be.
-Tudom, nem akartalak megijeszteni.
-Miért nem vagy kint a többiekkel?
-Nem szeretem az üvegpörgetős játékot. És te?
-Én nekem az volt a feladatom, hogy süteményeket készítsek és ha elfogynak nekem kell pótolnom és én soha nem szerettem ezt a játékot.
-Értem.
Megnyugodtam. Talpraesetten, bátran tudok beszélni Ichigoval ha hiszek magamban. Kivettem a második adag süteményt is a sütőből. Beleraktam néhány kis műanyag tálkába, és...
-Megtennéd nekem Ichigo, hogy azokat a tálakat kiviszed és behozod azokat amikből elfogyott a süti?
-Persze.
Egy percbe se telt bele és vissza is jött.
-Gyorsan megjártad.
Láttam az arcán, hogy egy kicsit ő is elnevette magát.
-Hú, már ennyire eltelt az idő?!-néztem meglepődve az órára. Tizenegy óra volt.
-Hát, úgy tűnik! Nem megyünk ki egy kicsit?
-De, persze.
Amint kiléptünk az ajtón, Ichigot és engem a barátaink, rögtön elrángattak.Szószerint Ichigo terve füstbe ment, de nem baj, majd máskor!
-Na, Tatsuki ne rángass már annyira!-szószerint lekiabáltam barátnőmet, mert iszonyatosan megszorította a karomat.
-Jaj, bocsi, gyere már a többiekkel beszélgessél már te is!
-Na jó menjünk.
Kb. egy órán át beszélgettünk de én a végén már nagyon untam.
-Én egy kicsit kimegyek levegőzni.
Nem is vártam meg a válaszukat már mentem is ki. Nagyon jó érzés volt, hogy egy kis szellő megcsapta az arcomat. Mikor bementem, mindenki táncolt egy elég ütős számra. Amint a zenének vége lett, a tömeg elindult haza ugyanis a bulinak vége lett. Tatsukitől mindenki elköszönt, megköszönték a meghívást a kaját üdítőt szóval mindent. Én is felmentem összecsomagolni a cuccomat.
-Köszi ezt a fantasztikus estét Tatsuki, bocsi, de nem mosogattam el!
-Semmi baj, eleget fáradoztál azért, hogy ez a buli jól sikerüljön a többit majd én elintézem.
-Rendben. Akkor szia holnap talizunk a meccsen.
-OK. Szia!
Megvártam míg bezárja mögöttem az ajtót. Elindultam hazafelé a legrövidebb úton, de egyben a legsötétebb utcában. Hallottam, ahogy néhány srác befordul az utcába fél szemmel hátra néztem és egy kicsit begyorsítottam úgy, hogy észre ne vegyék. De sajnos ez nem sikerült. Kettő a hátam mögött jött egy pedig elöl. Átvágtak. Bekerítettek. Nincs menekvés. Próbáltam az előttem lévőt kikerülni de elém állt mikor megint megpróbáltam akkor meg visszalökött.
-Hova sietsz ennyire?-kérdezte a legmagasabb.
Nem válaszoltam.
-Nem válaszolsz?
Gyorsan elém ugrott és elkezdte csókolgatni a nyakamat.
-Hagyj békén!
-Most már kinyitod a szádat?
A többi haverja semmit sem csinált csak röhögtek rajtunk.                          
Fenekemnél fogva felemelt és teljes erőből nekinyomott a falnak.
-Eressz el!
Próbáltam ellökni magamtól de nem sikerült. De persze ő ezt elengedte a füle mellett. Leszedte rólam a felsőmet és eldobta. Nincs esélyem ellene, ő az erősebb.
-Könyörgök, eressz el!-kiabáltam közben vertem minden erőmmel de persze semmit sem ért. Éreztem, hogy kezdek szédülni.
De semmi reakció. Nincs remény, itt fog megerőszakolni, ahol senki se hallhatja a kiáltásomat. Becsuktam a szemem, hogy semmit se lássak, de ráadásul egyre jobban szédültem.
-Csak egy pillanatig fog fájni ne aggódj!-mondta nevetve.
-Pontosan egyet értek!
De ez már nem a támadóm hangja volt...      
             

8 megjegyzés:

  1. sziia
    nagyon jóóó lett ez a fejii is :D tökre éllveztem :D
    várom a kövit
    pux

    VálaszTörlés
  2. Szia Kinga!
    Köszi szépen, örülök, hogy élvezted! Sietek a folytival! Puszi

    VálaszTörlés
  3. Sziia Rózsabimbóm :D Itthon vagyok és első dolgom volt, hogy elolvassam a fejid:D Nagyon nagyon jóó lett :D Jajj nagyon várom a kövit :D Puszi(LLL)

    VálaszTörlés
  4. Szia Regi!
    Nagyon köszi de jó én voltam az első!! Sietek a kövivel! Puszi

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Pokolba is, elnézést, hogy eddig nem írtam...Nemigen van rá időm. Bocsánat!
    Bepótolva a dolgokat, nem tudok mit írni, mint hogy remek fejezet lett ez is! A sütikre megéheztem....elképzeltem, milyen finomak lehetnek.
    Várom a kövit!
    Puszi

    VálaszTörlés
  6. Szia Lady!
    Köszi szépen én meg ezekre a szavakra egészen meghatódtam! Hát igen én is megéheztem a sütikre miközben írtam! Sietek a kövivel! Puszi

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Nem hiszem el,basszus,máris a blogod rajongója vagyok!!!:D:D
    Hmm...van tippem kié volt az utolsó mondat :D <3
    Nagyon ügyes vagy,rohanok olvasom a többit:D
    puszi:
    Áfonya <3

    VálaszTörlés
  8. Örülök neki!!
    Bizony bizony!!
    OKOK!!

    VálaszTörlés