Egy estén jó és rossz 2.rész

Hirtelen kinyitottam a szemem. Ez lehetetlen! A támadóm azonnal elengedett sőt inkább elejtett, amint a megmentőm behúzott neki egyet. A megmentőm nem más, mint Ichigo volt. Annyira meglepődtem, hogy észre sem vettem mibe estem:üvegszilánkokba. A lábam telis tele lett vele, néhány helyen pedig eléggé csúnyán vérzett. De nem törődtem ezzel inkább Ichigot néztem. Honnan tudta, hogy itt vagyok? és még többnél több kérdés jutott az eszembe, amit kérdezhettem volna.
-Hát te meg mi a fenét keresel itt?-kérdezte a támadóm Ichigotól.
-Nem, az a kérdés, hogy te mit csinálsz Orihimével?
-Orihime? Szóval így hívják ezt a gyönyörűséget?
Letérdelt elém és végig nézte a felsőtestem, ugyanis a felsőm nem volt rajtam csak egy melltartó.
-Sajnálom, de ez a lány már az én birtokomban van!
-Ezt ugyan miből gondolod?
-Onnan, hogy amint látom már nincs rajta a felsője így tehát már majdnem átadta magát nekem.
Hazudik. Minden egyes szava hazugság. Remélem Ichigo nem hisz neki.
-Tényleg ekkora baromnak nézel? Mindent hallottam! Orihime ellenkezését még azt is láttam, hogy letépted róla a felsőjét!
Úristen! Most mit gondolhat rólam? Ha ennek az egésznek vége lesz mindent meg fogok neki magyarázni.
-Na és aztán? Most amiért hazudtam neked idejössz és megversz, úgysem mered megtenni!-mondta nevetve.
-És ha mégis?-egyet előre lépett Ichigo.
Erre már a legmagasabb is beijedt egy kicsit. A másik kettő pedig úgy elfutottak, mint a sicc. Már mikor Ichigo megjelent már akkor beijedtek láttam rajtuk. A legmagasabb erre hátrafordult:
-Gyávák!
-Úgy tűnik mégsem vagytok annyira kemények, mint amennyire hiszitek magatokat!
-Te rohadék mindent elrontottál!
A zsebéből elővette a kését és Ichigonak rohant. Próbálta megszúrni, de Ichigo mindegyiket kivédte. De egyszer nem állt el a támadás útjából és egy 5cm-es csíkot hagyott az arcán.
-Ichigo!-kiabáltam neki odaakartam szaladni hozzá de annyira fájt a lábam, hogy nem bírtam ráállni.
Erre Ichigo aggódottan rám nézett és a srác kezéből kicsavarta a kést és eldobta. A srác erre elszaladt és ott hagyta a kését de még utoljára visszafordult és odakiabálta:
-Még találkozunk kislány és akkor az enyém leszel és nem lesz aki megmentsen!
-Csak te szerinted!
Ichigo odaszaladt hozzám.
-Orihime, jól vagy?
-Hát nem éppen az üvegszilánkok már eléggé belevésődtek a lábamba.
-És te, hiszen téged megsebzett?!
-Áh ez semmiség! Viszont te jobban megsérültél. Hol van a felsőd?
A francba! Teljesen megfeledkeztem róla! Most meg itt ülök Ichigo előtt egy szál melltartóban!
-Oh, nem tudom, valahova eldobta, ott van!
Mutattam oda ahol a felsőm volt.
-Tessék.
-Köszi, de megtennéd, hogy megfordulsz?
Ichigo megfordult de hallottam, hogy halkan elneveti magát. Felvettem a felsőmet.
-Most már mehetünk!
Próbáltam megmozdítani a lábamat de nem sikerült.
-Várj, majd én viszlek!
Felkapott és már vitt is.
-Várj, várj Ichigo tudok menni!
-Rendben.
Lerakott, de a sérült lábamra egyáltalán nem tudtam ráállni és kis híján összecsuklottam mikor Ichigo elkapott.
-Én megmondtam, hogy majd viszlek!-mondta nevetve.
Megint felkapott és már futott is velem.
-Ichigo, miért futsz ilyen gyorsan?
-A lábadon lévő sebek elég súlyosak, ezért gyorsan megmutatjuk apámnak. (Ichigo apjának magánklinikája van tehát orvos.)
-Rendben, de amint végzett hazamegyek.
-Az a sérülésedtől függ.
Egész úton az utolsó két mondatra koncentráltam, hogy az a srác eljön értem de ezt Ichigo meg fogja akadályozni de erről most nem kérdeztem Ichigot. És már meg is érkeztünk.
-Apa! Hol vagy?
-Itt vagyok! Jézusom! Mi történt veled Inoue?
-Ohh, semmi különös, csak...
-Majd később elmondom, most inkább segíts neki kérlek!
-Rendben, azonnal vidd be az egyik szobába! Gyorsan hozom az eszközöket és megyek!
Bevitt a szobába és letett az ágyra.
-Nagyon fáj a lábad?
-Hát eléggé!
Ichigo apja eközben megérkezett. Megvizsgálta a lábamat.
-A szilánkok már belevésődtek a lábadba, elég nehéz lesz kiszedni, de biztosan sikerülni fog és reggel kutya bajod sem lesz. A lányok felébredtek az érkezésetekre és lejöttek, most kint várnak, hogy jobban vagy-e vagy sem.
-Én tudok valamiben segíteni?-kérdezte Ichigo.
-Egyenlőre nem. De maradj itt!
-Rendben.
-Akkor lássunk is hozzá!
Megpróbálta először a legnagyobb darabot kiszedni, de annyira fájt, hogy elhúztam a lábamat.
-Sajnálom de nagyon fáj!
Szomorú arccal nézett rám.
-Én sajnálom Orihime! Ichigo, tudom ezt most nem szívesen fogod megtenni nekem de le kell fognod Orihimét.
-Rendben, megteszem.-válaszolta, de hallottam a hangján, hogy ezt a kérést nem szívesen teljesíti.
Lefogott mind a két kezével körbefogott és magához szorított. Bevallom ez nagyon jól esett, mellette mindig biztonságban érzem magam. Felnéztem az apjára de ő csak elmosolyodott rajtunk.
-Próbáljuk meg még egyszer!
Felsikítottam, ahogy újra megpróbálta kiszedni a szilánkot. De Ichigo, akár hányszor abba hagytam a sikítást mindig megnyugtatott valami kedves szóval. Éreztem, hogy sírni fogok de gyorsan ezt visszatartottam és megakadályoztam. Vagy 10-szer még felsikítottam mire az összeset kiszedte.
-Készen is volnánk.
Betapaszolta a sebeket és elpakolta a többi eszközét.
-Köszönöm Ichigo, hogy segítettél!
-Hát ebben az esetben nem szívesen segítettem!
-Elhiszem! Próbálj meg járkálni Orihime!
Sikerült lábra állnom de persze Ichigo segítségével. Már csak egy kicsit fájt a lábam. Már egyedül mentem ki Juzuhoz és Karinhoz.
-Sziasztok! Borzasztóan sajnálom, hogy felébresztettelek titeket!
-Ugyan Orihime emiatt ne idegeskedj inkább magad miatt aggódj! Mert mi nagyon aggódtunk érted!-mondta Juzu aggódóan.
-Amúgy jobban vagy már?-kérdezte Karin.
-Igen, jobban vagyok köszönöm. Aranyosak vagytok, hogy aggódtatok ér..
Hirtelen érezni kezdtem, hogy a fejem elnehezül és fekete pontokat látok. Éreztem, hogy összecsuklom és a földre sem és az utolsó mondat amire emlékszem, hogy:
-Ichigo gyere gyorsan, Orihime elájult.-kiabálta Juzu.
Ezután elsötétült minden...