Focimeccs:,,Szóval megtanultad, hogy előlünk nincs menekvés!"

Megérkeztem.
-Üdv uram! Indulhatunk?
-Szerbusz! Hát persze, csak egy pillanat!
Körülnéztem.
-Hát a lányok hol vannak?
-Ó, hát tudod Karin pár barátja eljött, és mikor meghallották, hogy hova megyünk rávágták, hogy ők is jönnek ezt ki nem hagyják! Juzu pedig velük tartott.
-Értem.
-Nos, akkor induljunk el ne késsünk!


-Orihime, amikor hazaértél nem voltál rosszul?
-Mire gondol?
-Hányinger, fejfájás ilyesmikre. Nem voltak?
-Nem. De ezt most miért kérdezi?
-Hát... mikor az éjjel elájultál nagyon felszaladt a vérnyomásod, sőt elég magas is lett a lázad. Ezek után nem csodálkoztam volna ha ilyen panaszaid lennének. Tehát, akkor semmi sem volt?
-Semmi. Mennyi volt a lázam?
-40,5C, borzasztóan piros lettél, forgattad a fejedet, nagyon rossz állapotban voltál. Aggódtunk érted, főleg Ichigo.
Ennél a szónál nagyot dobbant a szívem. Ichigo aggódott értem. Bár egy kicsit elpirultam, pechemre észrevette és elmosolyodott.
-Egy olyan 15 perc múlva hirtelen, szinte minden helyre állt, csak a lázad maradt meg. Borogatást tettünk a fejedre, más megoldást nem találtunk. Mikor olyan 3C-kal lejjebb ment a lázad, kicsit megnyugodtunk, a lányokat elküldtem aludni, de Ichigot nem lehetett eltántorítani mellőled. Mivel nem tudtam elküldeni, így rábíztalak és ráparancsoltam, hogy cserélgesse fél óránként a hideg törülközőt, de hamar elaludt ami nem is csoda így csak igaz, 2-szer volt borogatás de meg lett annak a hatása is.
-Hogy én mekkora egy idióta vagyok! Mennyit segített nekem én meg úgy lekiabáltam! Szeretném még egyszer megköszönni a sok segítséget!
-Ne nekem köszönd! leginkább Ichigo csinált mindent! Majd a meccs végén megköszönöd neki.
-Ez a legkevesebb mindenért!
Végre megérkeztünk a meccspályához.
-A lányok foglaltak nekünk helyet?
-Igen. Remélem valami jó helyet találtak.
Rögtön megláttuk őket. A harmadik sor közepére foglaltak helyet. Úr Isten! Bazi nagy ez a pálya!
-Karin, kik ellen játszanak Ichigoék?
-A Farkasokkal. Ha őket legyőzik bejutnak a döntőbe!
-Aha. Bocsi, de nem ismerem annyira a focicsapatokat, mint ti.
-De most megismered EZT a csapatot.
Ez alatt a meccs alatt minden történt:eltaknyolás, összeütközés stb. Az első félidőnek hamarosan vége lesz és még mindig 0-0.
,,Ichigoék nyerjenek! Ichigoék nyerjenek!- mondogattam magamban.
Vége lett az első félidőnek. Mindkét edző teli torokból kiabált a csapatával. Szegények!!! Azért megsajnáltam a csapatokat ezért. Elkezdődött a második félidő. Hát meg lett a hatása a kiabálásnak. Beindult mindenki bár tény, hogy 2-2 az állás, de azért ez haladás.
-Gyerünk, hajrá, megtudjátok csinálni!-kiabáltam.
Rajtam kívül még rengetegen ordítottak, tehát az enyém semmit sem ért a hangzavarban. Ahogy a mérkőzés vége felé járt az idő a játékosok bedurvultak és teljes erejükből a labdát. Hol ide, hol oda szállt a laszti. Ezt tovább nem bírtam nézni, ezért elkezdtem nézelődni lelátó többi részére hátha látok valami ismerős arcot. Nem is egyet találtam: Tatsukit, Rukiát, Hinamorit azt a 3 fiút... Mi???? Mit keresnek ezek itt???  De hiszen ez egyértelmű.
,,Ne figyelj rájuk hátha elmennek! Igen, nyugodj meg végy jó nagy levegőt és ne is gondolj rájuk!"-nyugtattam magamat.
Egy váratlan dolog történt. Amíg gondolkodtam és nézelődtem nem figyeltem a labdára ami most teljes erőből engem talált el. Ennek eredményeképpen én hátraestem és bevertem a fejemet az egyik lelátót összetartó vasba. Hát mit ne mondjak rohadtul kemény volt, így nem is csodálkoztam rajta, hogy szédülni kezdtem.
-Te jó ég Orihime nagyon beütötted a fejedet?- kérdezte Juzu aggódó tekintettel.
-Ugyan dehogy ez semmiség, mással is megtörténhetett volna.
-Biztos, hogy jól vagy?- kérdezte egy hang lentről.
Ichigo volt az.
-Hát persze semmi bajom.- válaszoltam, plussz még egy mosolyt is csaltam az arcomra. (De sajnos az nem őszinte mosoly volt.) Basszus nagyon fáj a fejem!!!! Folytatódott a mérkőzés már csak 5 perc volt a játékidőből.
,,Könyörgök csak legyen már vége és mehessek haza, mert esküszöm, hogy itt fogok elájulni!"
Megszólalt a síp ami végre azt jelentette, hogy vége van a meccsnek. Ránéztem az eredményjelzőre:3-2. Nyertünk! Jaj, de jó! Mindenki felállt megtapsolta a játékosokat. Lett még egy jó dolog abból, hogy a meccs véget ért:a fiúk levették a felsőjüket. A szemem rögtön Ichigora tapadt. Milyen jó felsőteste van!!! Kiabáltak,üdvrivalgások, gratulációk hangzottak fel.
-Minden játékost és hozzátartozóit meghívom a közeli kis pizzériába.- mondta az edző nagy boldogan.
Ránéztem Ichigora. Leírhatatlan, hogy mennyire boldog. elindultak a pizzériába, én is elindultam de hazafelé. Félúton jártam amikor beértem egy szűk kis utcába és észrevettem, hogy valaki követ. Ismét megtörtént az amit vártam megjelent előttem az a két alak. Megálltam.
-Ááh, szóval megtanultad, hogy előlünk nincs menekvés!- szólalt meg egy hang mögöttem.
Megfordultam és lefelé néztem.
Hallottam a közelgő lépteit de csak akkor néztem fel, mikor megragadta a nyakamat és nekirántott a falnak.
-Te fogsz megfizetni azért, amit múltkor a kis barátod tett velem.
Egyre erősebben markolta a nyakamat és még a körmét is belenyomta a bőrömbe. Mikor sikítani akartam jó erősen nyakon vágott ennek következtében elestem.
-Olyan gyenge vagy, mint a harmat. Esélyed sincs ellenünk!
Belerúgott a jobb lábamba de erre nem bírtam ki, hogy ne kiáltsak.  Csak nevettek rajtam, hogy milyen gyenge vagyok...

Ezerszer bocsánat!

Először is köszönöm szépen a díjamat Johannának!

Másrészt pedig ne haragudjatok de nem tudom mikor fogok új fejit felrakni mert most annyi minden van:dogák, edzés, próba, szakkör. De amint tudom felrakom a következő fejit megígérem! Még egyszer bocsánat mindenkitől! Puszi

Közvélemény-kutatás

Sziasztok! Elindítottam egy szavazást azzal a kérdéssel, hogy szerinted melyik a leghelyesebb fiú? Elsöprő pontszámmal Ichigo nyerte ezt a versenyt! Hamarosan elindítok ismét egy szavazást de nem mondom meg, hogy miről!
U.I.:Még 2db komi kell a következő fejiig eddig Johanna írt és Regina! Még 2-en írjanak!

Díjam!:)

Nagyon szépen köszönöm ezt a díjat Regitől!

Díjam:D

Nagyon szépen köszönöm a díjat Johannámtól! De ne feledd kölcsön kenyér visszajár!! Puszi Johannámnak!

Az alku

Mi történt? Hol vagyok? Jaj, igaz is a Kurosaki klinikán vagyok. Oh, istenem szegény Juzut és Karint, hogy halálra ijeszthettem! Gyorsan kimegyek és bocsánatot kérek tőlük. Mikor az ajtóhoz értem odakintről beszélgetést hallottam, és egy kicsit hallgatóztam:
-Szerinted Orihime már felébredt?-kérdezi Juzu.
-Szerintem hamarosan felébred, de még ne menjünk be hozzá!-válaszolta Karin.
-Rendben, de te láttad tegnap este Ichigo arcát?
-Nem. Miért mit kellett volna látnom rajta?
-Hát, mikor bekiabáltunk, hogy Orihime elájult Ichigo arckifejezése olyan ijedt és kétségbeesett volt. Szerintem érez valamit iránta csak nem fejezi ki neki.
-Most, hogy mondod Ichigo arckifejezése tényleg olyan volt. Van valami abban, hogy tényleg érezhet valamit iránta, akkor megmagyarázná, hogy mostanában változatosabban, jobban öltözködik a mi kis bátyókánk.
-Ez igaz. Szerintem Orihime tökéletes barátnő lenne Ichigo mellé. Szerinted?
-Egyetértek.
Nekem elég ennyit tudnom. Vártam még pár percet, hogy ne higgyék, hogy hallgatóztam. Kimegyek.
-Jó reggelt mindenkinek!-köszöntem.
-Orihime!-kiáltotta Juzu, utána iderohant hozzám és megölelt.
-Hát jobban vagy Orihime?
-Sokkal jobban, mint azt gondolod Juzu. Nagyon jót aludtam.
-Ezt örömmel hallom örülök, hogy jót aludtál!
-Jó reggelt Orihime én is örülök, hogy jobban vagy.
-Ez kedves tőled Karin, köszönöm. Én most megyek megágyazok utána pedig megyek ha...
-Nem mész te sehová Ichigo ránk bízott míg nincs itthon tehát itt maradsz!-parancsolt rám Juzu.
-M-Miért Ichigo most hol van?
-Mivel ma lesz a nagy meccs így Ichigoéknak edzésük van 8-tól 10-ig.
Mikor meghallottam az időpontot gyorsan rákérdeztem:
-Miért hány óra van?
-Pontosan 5 perc múlva lesz 10:00 óra. Ichigo mindjárt indul haza.-válaszolta Juzu.
-Hogy tudtam eddig aludni?
-Nyilván azért, mert a tegnap estéd elég zűrzavaros volt és kimerültél.-válaszolta egy hang mögöttem.
Gyorsan megpördültem:Ichigo apja volt az, Isshin.
-Ööh...uram.
-Hogy avgy Orihime drága?
-Köszönöm már sokkal jobban. Szeretném megköszöni a segítségét amit tegnap este nyújtott!
-Először is örülök, hogy jobban vagy, másrészt pedig nagyon szívesen segítettem, de mivel ezt te is tudod ez a dolgom, hogy másokon segítsek.
-Ez igaz, de akkor is nagyon hálás vagyok mindenért.
-Délután jössz a meccsre Orihime?-kérdezi Karin.
-Még szép, hogy itt marad!-szólt egy hang mögöttem.
Megpördültem a tengelyem körül. Ichigoval találtam szembe magam.
-És milyen okból nem engedsz el?-kérdezem kicsit felháborodtan.
-Nos először is, gondolom te is tudod, hogy tegnap elég súlyosan megsérültél plussz el is ájultál.
-Igen emlékszem, jobban emlékszem rá, mint bárki más hiszen mindez velem történt meg!
-Ez való igaz én nem tudom, hogy te mit éreztél akkor, de azt tudom, hogy nem vagy olyan állapotban, hogy a város másik felébe járkálj!
-Azt nem te döntöd el hanem én! És én el fogok menni akármit is mondasz!
Dühömben berohantam abba a szobába ahol az éjszakát töltöttem. Hallottam, hogy utánam jön és a nevemet kiabálja. Nem fogok neki engedelmeskedni akkor is elmegyek ha törik ha szakad! Beért a szobámba.
-Orihime! Nagyon sajnálom, hogy kiabáltam veled de én csak jót akarok neked!
-Ichigo, figyelj elhiszem neked, hogy jót akarsz nekem és nagyon hálás vagyok, hogy ennyit segítettél de kérlek ilyenekben ne dönts helyettem.-ezt már nyugodtabban mondtam.
-Oké sajnálom. Figyelj ajánlok egy alkut.-mondja már ő is nyugodtabban.
-És mi lenne az?
-Eljössz apámmal és a húgaimmal a meccsre és addig ott maradsz míg én át nem öltözök utána szépen hazakísérlek. Jah, és senkinek nem szólunk a történtekről, rendben?
-Rendben ez így tökéletes. Most pedig szépen hazamegyek megfürdök, átöltözöm és 12:30-ra idejövök.
-Tökéletes. Akkor most nem kísérlek haza.
-Oké nem is kell. Jut eszembe, hogy van a sebed?
-Oh, csak egy sebtapaszt kellett rátenni és holnapra be is gyógyul.
-Várj csak egy kicsit!
Elővettem a táskámból a rúzsomat bekentem vele a számat egyet a sebtapaszára adtam a másikat pedig az arcára.
-Az egyiket azért kaptad, hogy hamarabb meggyógyuljon a sebed a másikat pedig azért, mert segítettél nekem. De ha valahogy meghálálhatom a segítségedet kérlek szólj.
-Köszönöm mind a kettőt és észben tartom.-mondta vigyorogva.
-Nos akkor én most megyek is haza. Majd a meccsen találkozunk. Szia Ichigo!
-Rendben. Szia Orihime!
Gyorsan kimentem a többiekhez.
-Oh, uram!
-Tessék Orihime?
-Szeretnék bocsánatot kérni az előbbi kiabálásomért!
-Semmi probléma emiatt ne idegeskedj!
-Oké. Nos, akkor én most megyek is. Jah, Ichigoval abban állapodtunk meg, hogy 12:30-ra idejövök és önökkel megyek. Ez nagy probléma lenne?
-Dehogyis, semmi akadálya, hogy velünk gyere. Akkor 12:30-kor itt.
-Igen. Nos akkor viszlát, sziasztok.
-Szia Orihime!-köszönt Juzu és Karin.
-Szerbusz Orihime drága!
Már szaladtam is haza, csak egy fájt már a lábam. Hazaérkeztem. Gyorsan kivettem a táskámból a mosnivalókat plussz még azt is ami rajtam volt. Mentem fürödni, de közben arra jutottam, hogy hajat is mosok tehát megmostam. Háromnegyed óra alatt meg is szárítottam, kisminkeltem magam megfésültem a hajam ami még fél órába telt. Felvettem a fekete rövidnadrágomat a kék felsőmet meg az ugyanilyen színű szandálomat. 12:15-öt ütött az óra. Bezártam az ajtót és elindultam vissza Ichigoék házához...


Kommentárhatár 4!!

Egy estén jó és rossz 2.rész

Hirtelen kinyitottam a szemem. Ez lehetetlen! A támadóm azonnal elengedett sőt inkább elejtett, amint a megmentőm behúzott neki egyet. A megmentőm nem más, mint Ichigo volt. Annyira meglepődtem, hogy észre sem vettem mibe estem:üvegszilánkokba. A lábam telis tele lett vele, néhány helyen pedig eléggé csúnyán vérzett. De nem törődtem ezzel inkább Ichigot néztem. Honnan tudta, hogy itt vagyok? és még többnél több kérdés jutott az eszembe, amit kérdezhettem volna.
-Hát te meg mi a fenét keresel itt?-kérdezte a támadóm Ichigotól.
-Nem, az a kérdés, hogy te mit csinálsz Orihimével?
-Orihime? Szóval így hívják ezt a gyönyörűséget?
Letérdelt elém és végig nézte a felsőtestem, ugyanis a felsőm nem volt rajtam csak egy melltartó.
-Sajnálom, de ez a lány már az én birtokomban van!
-Ezt ugyan miből gondolod?
-Onnan, hogy amint látom már nincs rajta a felsője így tehát már majdnem átadta magát nekem.
Hazudik. Minden egyes szava hazugság. Remélem Ichigo nem hisz neki.
-Tényleg ekkora baromnak nézel? Mindent hallottam! Orihime ellenkezését még azt is láttam, hogy letépted róla a felsőjét!
Úristen! Most mit gondolhat rólam? Ha ennek az egésznek vége lesz mindent meg fogok neki magyarázni.
-Na és aztán? Most amiért hazudtam neked idejössz és megversz, úgysem mered megtenni!-mondta nevetve.
-És ha mégis?-egyet előre lépett Ichigo.
Erre már a legmagasabb is beijedt egy kicsit. A másik kettő pedig úgy elfutottak, mint a sicc. Már mikor Ichigo megjelent már akkor beijedtek láttam rajtuk. A legmagasabb erre hátrafordult:
-Gyávák!
-Úgy tűnik mégsem vagytok annyira kemények, mint amennyire hiszitek magatokat!
-Te rohadék mindent elrontottál!
A zsebéből elővette a kését és Ichigonak rohant. Próbálta megszúrni, de Ichigo mindegyiket kivédte. De egyszer nem állt el a támadás útjából és egy 5cm-es csíkot hagyott az arcán.
-Ichigo!-kiabáltam neki odaakartam szaladni hozzá de annyira fájt a lábam, hogy nem bírtam ráállni.
Erre Ichigo aggódottan rám nézett és a srác kezéből kicsavarta a kést és eldobta. A srác erre elszaladt és ott hagyta a kését de még utoljára visszafordult és odakiabálta:
-Még találkozunk kislány és akkor az enyém leszel és nem lesz aki megmentsen!
-Csak te szerinted!
Ichigo odaszaladt hozzám.
-Orihime, jól vagy?
-Hát nem éppen az üvegszilánkok már eléggé belevésődtek a lábamba.
-És te, hiszen téged megsebzett?!
-Áh ez semmiség! Viszont te jobban megsérültél. Hol van a felsőd?
A francba! Teljesen megfeledkeztem róla! Most meg itt ülök Ichigo előtt egy szál melltartóban!
-Oh, nem tudom, valahova eldobta, ott van!
Mutattam oda ahol a felsőm volt.
-Tessék.
-Köszi, de megtennéd, hogy megfordulsz?
Ichigo megfordult de hallottam, hogy halkan elneveti magát. Felvettem a felsőmet.
-Most már mehetünk!
Próbáltam megmozdítani a lábamat de nem sikerült.
-Várj, majd én viszlek!
Felkapott és már vitt is.
-Várj, várj Ichigo tudok menni!
-Rendben.
Lerakott, de a sérült lábamra egyáltalán nem tudtam ráállni és kis híján összecsuklottam mikor Ichigo elkapott.
-Én megmondtam, hogy majd viszlek!-mondta nevetve.
Megint felkapott és már futott is velem.
-Ichigo, miért futsz ilyen gyorsan?
-A lábadon lévő sebek elég súlyosak, ezért gyorsan megmutatjuk apámnak. (Ichigo apjának magánklinikája van tehát orvos.)
-Rendben, de amint végzett hazamegyek.
-Az a sérülésedtől függ.
Egész úton az utolsó két mondatra koncentráltam, hogy az a srác eljön értem de ezt Ichigo meg fogja akadályozni de erről most nem kérdeztem Ichigot. És már meg is érkeztünk.
-Apa! Hol vagy?
-Itt vagyok! Jézusom! Mi történt veled Inoue?
-Ohh, semmi különös, csak...
-Majd később elmondom, most inkább segíts neki kérlek!
-Rendben, azonnal vidd be az egyik szobába! Gyorsan hozom az eszközöket és megyek!
Bevitt a szobába és letett az ágyra.
-Nagyon fáj a lábad?
-Hát eléggé!
Ichigo apja eközben megérkezett. Megvizsgálta a lábamat.
-A szilánkok már belevésődtek a lábadba, elég nehéz lesz kiszedni, de biztosan sikerülni fog és reggel kutya bajod sem lesz. A lányok felébredtek az érkezésetekre és lejöttek, most kint várnak, hogy jobban vagy-e vagy sem.
-Én tudok valamiben segíteni?-kérdezte Ichigo.
-Egyenlőre nem. De maradj itt!
-Rendben.
-Akkor lássunk is hozzá!
Megpróbálta először a legnagyobb darabot kiszedni, de annyira fájt, hogy elhúztam a lábamat.
-Sajnálom de nagyon fáj!
Szomorú arccal nézett rám.
-Én sajnálom Orihime! Ichigo, tudom ezt most nem szívesen fogod megtenni nekem de le kell fognod Orihimét.
-Rendben, megteszem.-válaszolta, de hallottam a hangján, hogy ezt a kérést nem szívesen teljesíti.
Lefogott mind a két kezével körbefogott és magához szorított. Bevallom ez nagyon jól esett, mellette mindig biztonságban érzem magam. Felnéztem az apjára de ő csak elmosolyodott rajtunk.
-Próbáljuk meg még egyszer!
Felsikítottam, ahogy újra megpróbálta kiszedni a szilánkot. De Ichigo, akár hányszor abba hagytam a sikítást mindig megnyugtatott valami kedves szóval. Éreztem, hogy sírni fogok de gyorsan ezt visszatartottam és megakadályoztam. Vagy 10-szer még felsikítottam mire az összeset kiszedte.
-Készen is volnánk.
Betapaszolta a sebeket és elpakolta a többi eszközét.
-Köszönöm Ichigo, hogy segítettél!
-Hát ebben az esetben nem szívesen segítettem!
-Elhiszem! Próbálj meg járkálni Orihime!
Sikerült lábra állnom de persze Ichigo segítségével. Már csak egy kicsit fájt a lábam. Már egyedül mentem ki Juzuhoz és Karinhoz.
-Sziasztok! Borzasztóan sajnálom, hogy felébresztettelek titeket!
-Ugyan Orihime emiatt ne idegeskedj inkább magad miatt aggódj! Mert mi nagyon aggódtunk érted!-mondta Juzu aggódóan.
-Amúgy jobban vagy már?-kérdezte Karin.
-Igen, jobban vagyok köszönöm. Aranyosak vagytok, hogy aggódtatok ér..
Hirtelen érezni kezdtem, hogy a fejem elnehezül és fekete pontokat látok. Éreztem, hogy összecsuklom és a földre sem és az utolsó mondat amire emlékszem, hogy:
-Ichigo gyere gyorsan, Orihime elájult.-kiabálta Juzu.
Ezután elsötétült minden...