Közvélemény-kutatás

Sziasztok! Elindítottam egy szavazást azzal a kérdéssel, hogy szerinted melyik a leghelyesebb fiú? Elsöprő pontszámmal Ichigo nyerte ezt a versenyt! Hamarosan elindítok ismét egy szavazást de nem mondom meg, hogy miről!
U.I.:Még 2db komi kell a következő fejiig eddig Johanna írt és Regina! Még 2-en írjanak!

Díjam!:)

Nagyon szépen köszönöm ezt a díjat Regitől!

Díjam:D

Nagyon szépen köszönöm a díjat Johannámtól! De ne feledd kölcsön kenyér visszajár!! Puszi Johannámnak!

Az alku

Mi történt? Hol vagyok? Jaj, igaz is a Kurosaki klinikán vagyok. Oh, istenem szegény Juzut és Karint, hogy halálra ijeszthettem! Gyorsan kimegyek és bocsánatot kérek tőlük. Mikor az ajtóhoz értem odakintről beszélgetést hallottam, és egy kicsit hallgatóztam:
-Szerinted Orihime már felébredt?-kérdezi Juzu.
-Szerintem hamarosan felébred, de még ne menjünk be hozzá!-válaszolta Karin.
-Rendben, de te láttad tegnap este Ichigo arcát?
-Nem. Miért mit kellett volna látnom rajta?
-Hát, mikor bekiabáltunk, hogy Orihime elájult Ichigo arckifejezése olyan ijedt és kétségbeesett volt. Szerintem érez valamit iránta csak nem fejezi ki neki.
-Most, hogy mondod Ichigo arckifejezése tényleg olyan volt. Van valami abban, hogy tényleg érezhet valamit iránta, akkor megmagyarázná, hogy mostanában változatosabban, jobban öltözködik a mi kis bátyókánk.
-Ez igaz. Szerintem Orihime tökéletes barátnő lenne Ichigo mellé. Szerinted?
-Egyetértek.
Nekem elég ennyit tudnom. Vártam még pár percet, hogy ne higgyék, hogy hallgatóztam. Kimegyek.
-Jó reggelt mindenkinek!-köszöntem.
-Orihime!-kiáltotta Juzu, utána iderohant hozzám és megölelt.
-Hát jobban vagy Orihime?
-Sokkal jobban, mint azt gondolod Juzu. Nagyon jót aludtam.
-Ezt örömmel hallom örülök, hogy jót aludtál!
-Jó reggelt Orihime én is örülök, hogy jobban vagy.
-Ez kedves tőled Karin, köszönöm. Én most megyek megágyazok utána pedig megyek ha...
-Nem mész te sehová Ichigo ránk bízott míg nincs itthon tehát itt maradsz!-parancsolt rám Juzu.
-M-Miért Ichigo most hol van?
-Mivel ma lesz a nagy meccs így Ichigoéknak edzésük van 8-tól 10-ig.
Mikor meghallottam az időpontot gyorsan rákérdeztem:
-Miért hány óra van?
-Pontosan 5 perc múlva lesz 10:00 óra. Ichigo mindjárt indul haza.-válaszolta Juzu.
-Hogy tudtam eddig aludni?
-Nyilván azért, mert a tegnap estéd elég zűrzavaros volt és kimerültél.-válaszolta egy hang mögöttem.
Gyorsan megpördültem:Ichigo apja volt az, Isshin.
-Ööh...uram.
-Hogy avgy Orihime drága?
-Köszönöm már sokkal jobban. Szeretném megköszöni a segítségét amit tegnap este nyújtott!
-Először is örülök, hogy jobban vagy, másrészt pedig nagyon szívesen segítettem, de mivel ezt te is tudod ez a dolgom, hogy másokon segítsek.
-Ez igaz, de akkor is nagyon hálás vagyok mindenért.
-Délután jössz a meccsre Orihime?-kérdezi Karin.
-Még szép, hogy itt marad!-szólt egy hang mögöttem.
Megpördültem a tengelyem körül. Ichigoval találtam szembe magam.
-És milyen okból nem engedsz el?-kérdezem kicsit felháborodtan.
-Nos először is, gondolom te is tudod, hogy tegnap elég súlyosan megsérültél plussz el is ájultál.
-Igen emlékszem, jobban emlékszem rá, mint bárki más hiszen mindez velem történt meg!
-Ez való igaz én nem tudom, hogy te mit éreztél akkor, de azt tudom, hogy nem vagy olyan állapotban, hogy a város másik felébe járkálj!
-Azt nem te döntöd el hanem én! És én el fogok menni akármit is mondasz!
Dühömben berohantam abba a szobába ahol az éjszakát töltöttem. Hallottam, hogy utánam jön és a nevemet kiabálja. Nem fogok neki engedelmeskedni akkor is elmegyek ha törik ha szakad! Beért a szobámba.
-Orihime! Nagyon sajnálom, hogy kiabáltam veled de én csak jót akarok neked!
-Ichigo, figyelj elhiszem neked, hogy jót akarsz nekem és nagyon hálás vagyok, hogy ennyit segítettél de kérlek ilyenekben ne dönts helyettem.-ezt már nyugodtabban mondtam.
-Oké sajnálom. Figyelj ajánlok egy alkut.-mondja már ő is nyugodtabban.
-És mi lenne az?
-Eljössz apámmal és a húgaimmal a meccsre és addig ott maradsz míg én át nem öltözök utána szépen hazakísérlek. Jah, és senkinek nem szólunk a történtekről, rendben?
-Rendben ez így tökéletes. Most pedig szépen hazamegyek megfürdök, átöltözöm és 12:30-ra idejövök.
-Tökéletes. Akkor most nem kísérlek haza.
-Oké nem is kell. Jut eszembe, hogy van a sebed?
-Oh, csak egy sebtapaszt kellett rátenni és holnapra be is gyógyul.
-Várj csak egy kicsit!
Elővettem a táskámból a rúzsomat bekentem vele a számat egyet a sebtapaszára adtam a másikat pedig az arcára.
-Az egyiket azért kaptad, hogy hamarabb meggyógyuljon a sebed a másikat pedig azért, mert segítettél nekem. De ha valahogy meghálálhatom a segítségedet kérlek szólj.
-Köszönöm mind a kettőt és észben tartom.-mondta vigyorogva.
-Nos akkor én most megyek is haza. Majd a meccsen találkozunk. Szia Ichigo!
-Rendben. Szia Orihime!
Gyorsan kimentem a többiekhez.
-Oh, uram!
-Tessék Orihime?
-Szeretnék bocsánatot kérni az előbbi kiabálásomért!
-Semmi probléma emiatt ne idegeskedj!
-Oké. Nos, akkor én most megyek is. Jah, Ichigoval abban állapodtunk meg, hogy 12:30-ra idejövök és önökkel megyek. Ez nagy probléma lenne?
-Dehogyis, semmi akadálya, hogy velünk gyere. Akkor 12:30-kor itt.
-Igen. Nos akkor viszlát, sziasztok.
-Szia Orihime!-köszönt Juzu és Karin.
-Szerbusz Orihime drága!
Már szaladtam is haza, csak egy fájt már a lábam. Hazaérkeztem. Gyorsan kivettem a táskámból a mosnivalókat plussz még azt is ami rajtam volt. Mentem fürödni, de közben arra jutottam, hogy hajat is mosok tehát megmostam. Háromnegyed óra alatt meg is szárítottam, kisminkeltem magam megfésültem a hajam ami még fél órába telt. Felvettem a fekete rövidnadrágomat a kék felsőmet meg az ugyanilyen színű szandálomat. 12:15-öt ütött az óra. Bezártam az ajtót és elindultam vissza Ichigoék házához...


Kommentárhatár 4!!

Egy estén jó és rossz 2.rész

Hirtelen kinyitottam a szemem. Ez lehetetlen! A támadóm azonnal elengedett sőt inkább elejtett, amint a megmentőm behúzott neki egyet. A megmentőm nem más, mint Ichigo volt. Annyira meglepődtem, hogy észre sem vettem mibe estem:üvegszilánkokba. A lábam telis tele lett vele, néhány helyen pedig eléggé csúnyán vérzett. De nem törődtem ezzel inkább Ichigot néztem. Honnan tudta, hogy itt vagyok? és még többnél több kérdés jutott az eszembe, amit kérdezhettem volna.
-Hát te meg mi a fenét keresel itt?-kérdezte a támadóm Ichigotól.
-Nem, az a kérdés, hogy te mit csinálsz Orihimével?
-Orihime? Szóval így hívják ezt a gyönyörűséget?
Letérdelt elém és végig nézte a felsőtestem, ugyanis a felsőm nem volt rajtam csak egy melltartó.
-Sajnálom, de ez a lány már az én birtokomban van!
-Ezt ugyan miből gondolod?
-Onnan, hogy amint látom már nincs rajta a felsője így tehát már majdnem átadta magát nekem.
Hazudik. Minden egyes szava hazugság. Remélem Ichigo nem hisz neki.
-Tényleg ekkora baromnak nézel? Mindent hallottam! Orihime ellenkezését még azt is láttam, hogy letépted róla a felsőjét!
Úristen! Most mit gondolhat rólam? Ha ennek az egésznek vége lesz mindent meg fogok neki magyarázni.
-Na és aztán? Most amiért hazudtam neked idejössz és megversz, úgysem mered megtenni!-mondta nevetve.
-És ha mégis?-egyet előre lépett Ichigo.
Erre már a legmagasabb is beijedt egy kicsit. A másik kettő pedig úgy elfutottak, mint a sicc. Már mikor Ichigo megjelent már akkor beijedtek láttam rajtuk. A legmagasabb erre hátrafordult:
-Gyávák!
-Úgy tűnik mégsem vagytok annyira kemények, mint amennyire hiszitek magatokat!
-Te rohadék mindent elrontottál!
A zsebéből elővette a kését és Ichigonak rohant. Próbálta megszúrni, de Ichigo mindegyiket kivédte. De egyszer nem állt el a támadás útjából és egy 5cm-es csíkot hagyott az arcán.
-Ichigo!-kiabáltam neki odaakartam szaladni hozzá de annyira fájt a lábam, hogy nem bírtam ráállni.
Erre Ichigo aggódottan rám nézett és a srác kezéből kicsavarta a kést és eldobta. A srác erre elszaladt és ott hagyta a kését de még utoljára visszafordult és odakiabálta:
-Még találkozunk kislány és akkor az enyém leszel és nem lesz aki megmentsen!
-Csak te szerinted!
Ichigo odaszaladt hozzám.
-Orihime, jól vagy?
-Hát nem éppen az üvegszilánkok már eléggé belevésődtek a lábamba.
-És te, hiszen téged megsebzett?!
-Áh ez semmiség! Viszont te jobban megsérültél. Hol van a felsőd?
A francba! Teljesen megfeledkeztem róla! Most meg itt ülök Ichigo előtt egy szál melltartóban!
-Oh, nem tudom, valahova eldobta, ott van!
Mutattam oda ahol a felsőm volt.
-Tessék.
-Köszi, de megtennéd, hogy megfordulsz?
Ichigo megfordult de hallottam, hogy halkan elneveti magát. Felvettem a felsőmet.
-Most már mehetünk!
Próbáltam megmozdítani a lábamat de nem sikerült.
-Várj, majd én viszlek!
Felkapott és már vitt is.
-Várj, várj Ichigo tudok menni!
-Rendben.
Lerakott, de a sérült lábamra egyáltalán nem tudtam ráállni és kis híján összecsuklottam mikor Ichigo elkapott.
-Én megmondtam, hogy majd viszlek!-mondta nevetve.
Megint felkapott és már futott is velem.
-Ichigo, miért futsz ilyen gyorsan?
-A lábadon lévő sebek elég súlyosak, ezért gyorsan megmutatjuk apámnak. (Ichigo apjának magánklinikája van tehát orvos.)
-Rendben, de amint végzett hazamegyek.
-Az a sérülésedtől függ.
Egész úton az utolsó két mondatra koncentráltam, hogy az a srác eljön értem de ezt Ichigo meg fogja akadályozni de erről most nem kérdeztem Ichigot. És már meg is érkeztünk.
-Apa! Hol vagy?
-Itt vagyok! Jézusom! Mi történt veled Inoue?
-Ohh, semmi különös, csak...
-Majd később elmondom, most inkább segíts neki kérlek!
-Rendben, azonnal vidd be az egyik szobába! Gyorsan hozom az eszközöket és megyek!
Bevitt a szobába és letett az ágyra.
-Nagyon fáj a lábad?
-Hát eléggé!
Ichigo apja eközben megérkezett. Megvizsgálta a lábamat.
-A szilánkok már belevésődtek a lábadba, elég nehéz lesz kiszedni, de biztosan sikerülni fog és reggel kutya bajod sem lesz. A lányok felébredtek az érkezésetekre és lejöttek, most kint várnak, hogy jobban vagy-e vagy sem.
-Én tudok valamiben segíteni?-kérdezte Ichigo.
-Egyenlőre nem. De maradj itt!
-Rendben.
-Akkor lássunk is hozzá!
Megpróbálta először a legnagyobb darabot kiszedni, de annyira fájt, hogy elhúztam a lábamat.
-Sajnálom de nagyon fáj!
Szomorú arccal nézett rám.
-Én sajnálom Orihime! Ichigo, tudom ezt most nem szívesen fogod megtenni nekem de le kell fognod Orihimét.
-Rendben, megteszem.-válaszolta, de hallottam a hangján, hogy ezt a kérést nem szívesen teljesíti.
Lefogott mind a két kezével körbefogott és magához szorított. Bevallom ez nagyon jól esett, mellette mindig biztonságban érzem magam. Felnéztem az apjára de ő csak elmosolyodott rajtunk.
-Próbáljuk meg még egyszer!
Felsikítottam, ahogy újra megpróbálta kiszedni a szilánkot. De Ichigo, akár hányszor abba hagytam a sikítást mindig megnyugtatott valami kedves szóval. Éreztem, hogy sírni fogok de gyorsan ezt visszatartottam és megakadályoztam. Vagy 10-szer még felsikítottam mire az összeset kiszedte.
-Készen is volnánk.
Betapaszolta a sebeket és elpakolta a többi eszközét.
-Köszönöm Ichigo, hogy segítettél!
-Hát ebben az esetben nem szívesen segítettem!
-Elhiszem! Próbálj meg járkálni Orihime!
Sikerült lábra állnom de persze Ichigo segítségével. Már csak egy kicsit fájt a lábam. Már egyedül mentem ki Juzuhoz és Karinhoz.
-Sziasztok! Borzasztóan sajnálom, hogy felébresztettelek titeket!
-Ugyan Orihime emiatt ne idegeskedj inkább magad miatt aggódj! Mert mi nagyon aggódtunk érted!-mondta Juzu aggódóan.
-Amúgy jobban vagy már?-kérdezte Karin.
-Igen, jobban vagyok köszönöm. Aranyosak vagytok, hogy aggódtatok ér..
Hirtelen érezni kezdtem, hogy a fejem elnehezül és fekete pontokat látok. Éreztem, hogy összecsuklom és a földre sem és az utolsó mondat amire emlékszem, hogy:
-Ichigo gyere gyorsan, Orihime elájult.-kiabálta Juzu.
Ezután elsötétült minden...

Egy estén jó és rossz

Két óra sem telt bele és a süteményekből alig-alig maradt. Kilenc óra után még mindenki maradt, senki sem ment el. Én is elvegyültem a tömeg között beszélgettem velük, táncoltam meg amit ilyenkor szokás. Nem volt ajándékosztás senki se hozott semmit ugyanis, Tatsuki megtoltotta, hogy bárki is hozzon inkább jöjjenek el a bulijába és érezzék jól magukat. Míg a többiek üvegpördősdit játszottak, én elkezdtem a második adag süteményt csinálni. Hála az égnek, hogy bekavartam, és már csak be kell tennem a sütőbe. Elkezdtem pár receptet olvasni, hogy addig se kelljen kimennem. Hallottam odakintről nevetgélést, jujjogást. Tehát jól telt az idejük a többieknek, mindenki jól érzi magát. Hallottam, ahogy mögöttem csukódik az ajtó.
-Nagyon jó odakint a hangulat!
Nem kaptam választ.
-Tat...
Annyira megijedtem, hogy azt hittem hátra esek. Ichigo volt az, megszokott farmernadrágjában és fehér rövid ujjú felsőjében.
-Igen, tényleg nagyon jó odakint a hangulat.-mondta nevetve.
-Bocsi, azt hittem Tatsuki jött be.
-Tudom, nem akartalak megijeszteni.
-Miért nem vagy kint a többiekkel?
-Nem szeretem az üvegpörgetős játékot. És te?
-Én nekem az volt a feladatom, hogy süteményeket készítsek és ha elfogynak nekem kell pótolnom és én soha nem szerettem ezt a játékot.
-Értem.
Megnyugodtam. Talpraesetten, bátran tudok beszélni Ichigoval ha hiszek magamban. Kivettem a második adag süteményt is a sütőből. Beleraktam néhány kis műanyag tálkába, és...
-Megtennéd nekem Ichigo, hogy azokat a tálakat kiviszed és behozod azokat amikből elfogyott a süti?
-Persze.
Egy percbe se telt bele és vissza is jött.
-Gyorsan megjártad.
Láttam az arcán, hogy egy kicsit ő is elnevette magát.
-Hú, már ennyire eltelt az idő?!-néztem meglepődve az órára. Tizenegy óra volt.
-Hát, úgy tűnik! Nem megyünk ki egy kicsit?
-De, persze.
Amint kiléptünk az ajtón, Ichigot és engem a barátaink, rögtön elrángattak.Szószerint Ichigo terve füstbe ment, de nem baj, majd máskor!
-Na, Tatsuki ne rángass már annyira!-szószerint lekiabáltam barátnőmet, mert iszonyatosan megszorította a karomat.
-Jaj, bocsi, gyere már a többiekkel beszélgessél már te is!
-Na jó menjünk.
Kb. egy órán át beszélgettünk de én a végén már nagyon untam.
-Én egy kicsit kimegyek levegőzni.
Nem is vártam meg a válaszukat már mentem is ki. Nagyon jó érzés volt, hogy egy kis szellő megcsapta az arcomat. Mikor bementem, mindenki táncolt egy elég ütős számra. Amint a zenének vége lett, a tömeg elindult haza ugyanis a bulinak vége lett. Tatsukitől mindenki elköszönt, megköszönték a meghívást a kaját üdítőt szóval mindent. Én is felmentem összecsomagolni a cuccomat.
-Köszi ezt a fantasztikus estét Tatsuki, bocsi, de nem mosogattam el!
-Semmi baj, eleget fáradoztál azért, hogy ez a buli jól sikerüljön a többit majd én elintézem.
-Rendben. Akkor szia holnap talizunk a meccsen.
-OK. Szia!
Megvártam míg bezárja mögöttem az ajtót. Elindultam hazafelé a legrövidebb úton, de egyben a legsötétebb utcában. Hallottam, ahogy néhány srác befordul az utcába fél szemmel hátra néztem és egy kicsit begyorsítottam úgy, hogy észre ne vegyék. De sajnos ez nem sikerült. Kettő a hátam mögött jött egy pedig elöl. Átvágtak. Bekerítettek. Nincs menekvés. Próbáltam az előttem lévőt kikerülni de elém állt mikor megint megpróbáltam akkor meg visszalökött.
-Hova sietsz ennyire?-kérdezte a legmagasabb.
Nem válaszoltam.
-Nem válaszolsz?
Gyorsan elém ugrott és elkezdte csókolgatni a nyakamat.
-Hagyj békén!
-Most már kinyitod a szádat?
A többi haverja semmit sem csinált csak röhögtek rajtunk.                          
Fenekemnél fogva felemelt és teljes erőből nekinyomott a falnak.
-Eressz el!
Próbáltam ellökni magamtól de nem sikerült. De persze ő ezt elengedte a füle mellett. Leszedte rólam a felsőmet és eldobta. Nincs esélyem ellene, ő az erősebb.
-Könyörgök, eressz el!-kiabáltam közben vertem minden erőmmel de persze semmit sem ért. Éreztem, hogy kezdek szédülni.
De semmi reakció. Nincs remény, itt fog megerőszakolni, ahol senki se hallhatja a kiáltásomat. Becsuktam a szemem, hogy semmit se lássak, de ráadásul egyre jobban szédültem.
-Csak egy pillanatig fog fájni ne aggódj!-mondta nevetve.
-Pontosan egyet értek!
De ez már nem a támadóm hangja volt...      
             

Az előkészületek

Sziasztok! Egy kis bevezetés amit nem írtam bele a történetbe:Inoue Orihime egy egyedül élő lány, testvére van, vagyis volt,de sajnos még mikor 8 éves volt autóbalesetben meghalt. Egy két emeletes házban lakik, ahol az alsó szinten egy öreg néni lakik, de mindig segít neki. Szüleitől elszöktek még mikor a bátyja is élt ugyanis anyja nem foglakozott velük az apja, pedig mindig ivott. Ichigoról meg még annyit, hogy ő neki sincsen édesanyja ugyanis még 5 éves korában az anyukáját elütötte egy vonat, miközben a fiát, Ichigot, védte.
Remélem tetszeni fog a történetem! Jó olvasást!

[Inoue]

Tatsukinál vagyok, hajnali 2 óra van, és nem tudok aludni. Ma lett Tatsuki 17 éves, ennek nagyon örülök, mert boldog és jókedvű, bár mindig ilyen de most jobban, de hát van is oka rá. De mégis gyötör a lelkiismeretem. Ugyanis semmit az ég világon nem vettem neki, mert direkt megkért, hogy eszembe se jusson ajándékot venni, inkább aludjak nála és töltsem vele a másnapi örömteli eseményt, azaz a születésnapi partiját, ami este 7-kor kezdődik. Most itt fekszik mellettem az ünnepelt, aki fülsiketítően horkol. Próbáltam elaludni, de csak nem jött össze. De nagy nehezen, mégis sikerült.

Másnap reggel későn keltem fel:10:30-kor. Tatsuki helye már szépen be volt ágyazva. Gyorsan magamra kaptam egy farmerszoknyát és egy fehér pántos felsőt. Szépen megfésültem a hajam. Lerobogtam a földszintre. Legjobb barátnőmet a konyhában találtam, ahogy egy nagy szelet tortát evett.
-Jó reggelt és egyben jó étvágyat!-mondtam nevetve.
-Dettó és köszönöm!
-Kérsz?
-Kösz, nem. Tegnap eleget ettem belőle, húú szinte már azt hittem hányni fogok.-kirázott a hideg, hogy visszagondoltam a tegnap estére.
-Ja, tényleg és jut is eszembe tudod holnap, hova megyünk?-mondta huncutul.
-Nem, hova?-kérdeztem.
-Focimeccsre.
-Focimeccsre? Kinek lesz focimeccse?
-Hát, Ichigoéknak és a többi fiú osztálytársunknak.
-És hánykor?
-Egytől négyig. Most hívott, hogy mennyek megnézni, de mondtam neki, hogy te is itt vagy nálunk, erre azt válaszolta, hogy akkor te is gyere.
-Oké. Akkor elmegyünk.-mondtam. Örültem, hogy Ichigo engem is elhívott.
-Na, akkor kezdjük a készülődést. Sok dolgunk van még estig. Jaj de hülye vagyok, nem is mondtam neked. Képzeld, Rukia és Renji összejöttek és este is együtt jönnek!
-Komolyan?
-Ahha.
-De jó! Végre, azt hittem sosem jönnek össze. De ugyanez vonatkozik Hitsugayára és Hinamorira, bár ők már 3 hónapja járnak.
-Hát igen! Már csak Ichigonak kéne valakit találnia.
Erre a mondatra nagyot dobbant a szívem. Bárcsak én lennék az a személy akit választana. Nem! Ne, gondolj erre Inoue! Sose tudhatja meg, hogy szeretem! Soha!
-Orihime?
-Tessék? Jaj, bocsi elbóbiskoltam.
-Már megint Ichigon járt az eszed?
-Igen.-vallotta be. Bár egy kicsit elszégyeltem magam.
-Ugye tudod, hogy ő is itt lesz ma este?
-Persze.
-Honnan?-kérdezte meglepődve.
-Hát mivel gyerekkorotok óta ismeritek egymást és jó barátok vagytok, így sejtettem, hogy őt is meghívod.
-Jah, ez igaz.
-Hú de elszaladt az idő kezdjünk hozzá a készülődéshez!-tereltem el gyorsan a témát.
-Oké. Én csinálom a dekorációt, te pedig a süteményt.
-Rendben. Na, és mire döntöttél mit készítsek?
-Muffint. A recept ott van a bal oldali első fiókban.
-Rendben, akkor máris hozzálátok.
Egy bő két óra hossza alatt el is készültem, már csak be kellett tennem a sütőbe, még jó, hogy két adagot csináltam, hátha elfogyna. Majd mindig nézni fogom, hogy mennyi van a tányérokon és majd előtte berakom a sütőbe. Mikor elpakoltam mindent, kimentem Tatsukinak segíteni, de nem volt túl sok dolgom. Jól eltelt az idő, már 3 óra is elmúlt. Utoljára hagytuk a szendvics készítést az üdítőket és a zeneválasztást. Nagyon ínycsiklandók voltak a szendvicsek. A készülődés közben Tatsuki anyukája hazaért, és eléggé meglepődött, hogy milyen jó munkát végeztünk.
-Édesapád büszke lenne rád!- és ezzel megölelte lányát.
(Ugyanis barátnőm apukája 7 évvel ezelőtt meghalt egy autóbalesetben.)
-Köszönöm Inoue, hogy segítesz Tatsukinak.
-Ugyan ez semmiség! Nagyon szívesen segítettem!
-Nos, akkor én megyek a nagyihoz ha bármi probléma lenne hívjatok és ha mindenki elment el ne felejtsétek bezárni az ajtókat! Még egyszer köszönöm Inoue! Sziasztok!
-Még egyszer nagyon szívesen! Viszlát!
-Szia anya!
Kivettem gyorsan a sütőből a süteményeket és mentünk készülődni. Kisminkeltük magunkat de én csak visszafogottabban de persze Tatsuki kihangsúlyozta vele az egész szemét, bár neki jól is állt. Tatsuki nagyon jól nézett ki a ruhájában, bár szerintem én se nézek ki olyan rosszul. Ő egy fekete hosszú farmert vett fel, ahhoz képest, hogy tavasz végefele járunk és egy fehér rövid ujjút. Én a reggel felvett farmerszoknyát és egy fehér kövekkel díszített szürke felsőt. Jól elhúztuk az időt már csak fél óra volt hátra. Háromnegyedkor betettünk egy kis ütős zenét. Hét óra van. Megérkeztek az első vendégek.
,,Na, ha ennyit fáradoztunk ezért a buliért remélem, jól fog sikerülni minden."-gondoltam...